Miután a Mestertől származó új írást: "Minél közelebb a vég, annál szorgalmasabbnak kell lenned“ (http://hu.clearharmony.net/articles/200510/1881.html2005. október 8.) elolvastam, úgy éreztem, hogy minden szava pontosan rám illett. Szégyeltem magam, hogy hét év művelés után még mindig olyan sok ragaszkodással rendelkezem. Itt szeretném az elmúlt hónapokban a ragaszkodásoktól való megszabadulás közbeni fájdalamas tapasztalatomat közölni és bízok benne, hogy ez a többi gyakorló számára is hasznos lesz.
1998. szeptemberében kezdtem el gyakorolni a Fálun Dáfát-t. Az 1999. júniusában kezdődött üldöztetés után Pekingbe mentem, hogy tüntessek a Fálun Dáfá elleni jogtalan erőszak ellen. Kétszer tartóztattak le, három évig voltam kényszer-munkatáborban és elbocsátottak a munkahelyemről.
2003. júliusában egy másik társaság munkába állított. Nagyon keményen dolgoztam, korán mentem és csak későn fejeztem be a munkát és beszéltem a környezetemben lévő embereknek a Fálun Dáfá üldöztetéséről, így megtudhatták az igazságot. Gyakran jelentek meg zavaró tényezők és kabalyodások a lelkembe és nem voltam képes a Fá-hoz mérten viselkedni. Mint csoportvezető, egyik nap az egyik munkásnak adtam egy feladatot, aki az alacsony fizetés miatt panaszkodott és semmilyen további munkát nem akart vállalni. Beszéltem vele, ami megint ahhoz vezetett, hogy elkezdett ordítozni és szitkozódni és a dolgot továbbadta a menedzsmentnek.
A gyenge belső tartásom miatt elkezdtek az emberek a környezetemben velem szemben ellenségesen viselkedni. Hirtelen olyan érzésem támadt, hogy a sok kemény körülmény egyszerre zúdul rám, így elkezdtem belül kutatni a hibáim után. Akkor elkezdtem gyakran Őszinte Gondolatokat kibocsátani, hogy eltávolítsam azt, amiket az ősi hatalmak szerveztek meg. Hittem, hogy annak ellenére, hogy hiányosságaim vannak, a Mester ki fog javítani. Az ősi hatalmak velem szembeni üldözését nem fogadom el.
Mialatt belsőmet figyeltem, minden módszerrel azon voltam, hogy minden munkával kapcsolatos ügyet alaposan elvégezzek. A munkám néha elég terjedelmes volt és újra és újra nem tudtam éjszaka aludni. Visszaestem a Fá tanulásánál és a gyakorlatok végzésével, ami kihatott arra is, hogy hogyan magyaráztam el az igaz körülményeket. Gyakran zavartak ragaszkodások és emberi kötődések.
Megértettem, hogy nem tanultam elég szorgalmasan a Fá-t, annak ellenére hogy a három dolgot csináltam és nem ismertem fel, hogy az emberi nézeteim zavartak. Akkor eldöntöttem, hogy csak a Mester által megszervezett elrendezést fogom követni. Semmilyen rossznak nincs joga engem próbára tenni és soha sem fog a Fálun Dáfá-ba vetett hitem meginogni!
Nem helyeztem azonban hangsúlyt kifejezési formámra a Fá-nak megfelelő módon, ezért félreértettek az emberek. Emiatt negatív benyomást hagytam hátra bennük. Mivel a legtöbb ember a környezetemben tudta az igazságot a Fálun Dáfá-val kapcsolatban és a legtöbben elutasították a Kínai Kommunista Pártot (KKP), a környezet igen kedvező volt. Néha a Fá-nak megfelelően ítéltem el az embereket, ahelyett hogy magamat ítéltem volna meg. Ha nem szenteltek nekem megfelelő figyelmet, boldogtalan voltam. Valójában a probléma bennem volt, de nem néztem magamba.
Mialatt befelé figyeltem, fájdalmasan a Fá szemszögéből figyelve, elmesélte egy munkatársam: „A prémiumaink annyira alacsonyak. Mindenki azt mondja, hogy ez miattad van!“ Ez ledöbbentett és ezt mondtam: „Tanultam a Fá-t és Őszinte Gondolatokat bocsátottam ki, hogy az ősi hatalmak szerveződéseit eltöröljem. Miért nem tudom ezt a szomorúságot áthidalni?“ Úgy éreztem, hogy ez meghaladja az erőmet. Pont akkor keresett fel egy gyakorló a lakásomban és ezt mondta: „Felejts el mindent magaddal szemben és haladj előre elszántsággal. Utána nézd meg mi fog történni!“
Megértettem, hogy a Mester egy gyakorló szavai által világosított fel. Nem kellene azzal foglalkozzak, mi helyes és mi helytelen: A kötelességem az, hogy megmentsem az élőlényeket. Miután megváltoztattam a megértésemet, azonnal megváltozott a környezetem és visszaemlékeztem a Mester Fá-jában leírt szavakra. Egyik a másik után jött vissza az emlékezetembe és nagyobb megértést szereztem a Fá több szempontjáról is.
Ne légy szomorú
„Börtönbe zárt a test - ne légy szomorú, Őszinte Gondolatok, Őszinte tettek a Fá itt van Nyugodtan átgondolni, mennyi ragaszkodás van még Az emberi szív eldobva, a rossz megsemmisül önmagától."
Hong Yin második kötet (ideiglenes)
Korábban, mikor a Mester ezen versét tanulmányoztam, azt gondoltam, a börtön csak egy valós tömlöc. Most azonban megértettem, hogy minden gyakorló az „emberi nézőpontok és ragaszkodások“ börtönéből ki kell törjön. A Mester következő verséről is egy mélyebb megértést szereztem :
Kitartóan művelődni
„Fá-t tanulni, Fá-t megkapni,
Fókuszálj arra, hogyan tanulányozni és művelődni,
Minden tettet a Fá-hoz mérni
Ezt elérni jelenti a művelést."
Hong Yin első kötet (1994. október 7.)
Amikor egy szorgalmas művelő a dolgokat ami körülötte történnek, nem a Fá szerint ítéli meg, akkor az nem igazi művelés. Mert minden, ami velünk történik, nem véletlenszerű, hanem a nézeteinkkel kapcsolatos, jeleket kapunk, hogy a ragaszkodásainkat elhagyjuk.
A művelés nagyon komoly dolog és a ragaszkodások a láncok, amik gátolnak a hazatérésünkben és hátráltatnak abban, hogy előlényeket mentsünk meg. A cím „Dáfá-tanítványok a Fá-hirdetés ideje alatt“ a legdicsőbb cím az egész Univerzumban, de ehhez bizonyítanunk kell, hogy méltóak vagyunk rá.
Megjegyzés:
Fá: Törvény vagy alapelv, a Fálun Gong tanítása
* * *
tovább ...